Gergő megy haza a suliból. Anyukája örömmel fogadja, egyből ülteti is le az ebédhez. A kedvencét főzte neki, céklalevest. (Már anyuka kedvencét. De ez most nem is fontos.)

Azért is lelkesült fel ennyire anyuka, mert nemrég hívta Táncsics tanár úr az iskolából, hogy közölje a jó hírt: Gergő életében először nem bukott meg a helyesírás dolgozaton. Nagy fejlődést mutat a fiatalember, nagy jövő áll előtte, mondotta. Anyuka teljesen felajzott állapotban volt. Nem csoda, hisz Gergő hírhedten rosszul írt és olvasott. Na, de ez a mostani négyes, amit kapott, ez valami csoda. 

Gergő tehát letelepedett és nyammogni kezdett - amiért egy gyors anyai pofon lett az ajándék. Ez azonban nem zavarta anyukát, és rezzenéstelen arccal, aranyosan csillogó hangon mondani kezdte: 

- Gergőke! Ez egyszerűen csodálatos! Ma hívott az osztályfőnök, hogy most először nem egyest, hanem négyest kaptál helyesírásra. Na, de Gergőke, mi az a púp a fejeden? 

- Hát, tudod Anya, én nagyon igyekszem tanulni az írást-olvasást, de valahogy mégsem megy.

- Na, de hát hogyne menne! Nézze meg az ember, ilyen szép négyessel hogy lehet ilyet mondani!

(Gergő ekkor megint szürcsöl, újabb anyai pofon. Csak igazi, nem úgy, mint az Atyai Pofonosztóé. Anyuka arca megint csak rezzenéstelenre vált.)

- Hát, igazából még mindig nehézségeim vannak az olvasással, mint ma reggel is.

- Na, mi történt kicsi fiam? 

- Rosszul olvastam a táblát az istálló előtt, és merő engedelmességből lefejés helyett lefejeltem a tehenet...